Kényes témához nyúlok.

Régi ideám, hogy a melegek elfogadottságán sokat lendítene, ha híres emberek (nem celebek, hanem olyanok, akik le is tettek valamit az asztalra) felvállalnák homoszexuális mivoltukat, mint ahogy a világ boldogabbik felén ez már természetes nem csak művészek hanem politikusok között is, példát mutatva ezzel, hogy így is lehet teljes és hasznos életet élni, és bizonyítva azt, hogy a mindennapi élet szempontjából lényegtelen, hogy ki kivel bújik ágyba, tehát felesleges ez alapján megítélni őket.

Van ugyan néhány elismert és sokak által nagyrabecsült művészünk, akikről tudni lehet, hogy a saját nemükhöz vonzódtak, de esetükben nem elírás a múltidő: Mednyánszky László, Ferencsik János, Gobbi Hilda, Temessy Hédi (ők ketten még élettársak is voltak), Mensáros László vagy Pilinszky János nemi identitása jórészt csak halála után vált nyilvánossá, életében legtöbbjük ezt titkolta, vagy csak a legszűkebb ismeretségi körük tudott erről.

Márpedig szükség lenne a melegek számára élő példaképekre is.

Különösen fontos lenne ez most, amikor a hivatalos politika is inkább ellenük dolgozik, és parlamenti párt lehet két (na jó, másfél) nyíltan is homofób alakulat. Erre a célra mi sem lenne alkalmasabb, mint a most folyó LMBT fesztivál, és legfőképp a holnapi felvonulás. Épp ezért most (felvállalva a tévedés kockázatát, és azt, hogy akár a szimpatizánsok is megrónak ezért a módszerért) félreteszem a diszkréciót, és megnevezek két olyan személyt, akik bár eddig még nem "bújtak elő", így nem lehet biztosan tudni, hogy valóban melegek -e, de a közvélemény ettől még kész tényként kezeli homoszexualitásukat. Karrierjükben már elég messzire jutottak ahhoz, hogy ez ne okozzon nagyobb törést, szóval ha valóban azok, aminek sejtik őket, akkor fellépésük sokat segíthetne azon, hogy sorstársaiknál ez a kérdés már fel se merüljön.

Alföldi Róbert

A Nemzeti Színház igazgatójának esete az egyértelműbb. Még a vele szimpatizáló blogok és komoly sajtótermékek is rendszeresen leírják, hogy az ellene irányuló széljobbos és kereszténydemokrata támadások egyik legfőbb mozgatórugója a homoszexualitása, pedig ő ezt sose erősítette meg, sőt, ha nyíltan felmerült a kérdés, mindig kitérő válaszokat adott.

Pedig a fentiek fényében ennek egyre kevesebb az értelme. Tehetségét elismeri a szakma is, meg a közönség is, akkor meg kit érdekel az a néhány bohóc, aki ezen lovagol, ki tudja, milyen indíttatásból (hisz tudományosan bizonyított tény, hogy a homofóbia nem egyszer a látens homoszexualitás jele - ezt némely kommentelő figyelmébe is ajánlom). Merész párhuzam talán, de az ügynökakták témája is azért forró még több, mint húsz év után is, mert titkolódzás övezi a teljes nyilvánosság helyett. Ha Alföldi kiállna azzal, hogy "igen, meleg vagyok, na és?", akkor biztos, hogy lenne egy prompt felháborodás az őt eddig is lebuzizók részéről, de lenne egy olyan, talán nem is kicsi réteg, amely üdvözölné ezt a coming out-ot, a közvélemény meg idővel tudomásul venné, és természetesnek venné.

És pont ez lenne a cél.

Szájer József

Igen, az ősfideszes EU képviselőről beszélek, akiről szintén ez a hír járja már ki tudja mióta, és ezt megerősíteni látszik az, hogy amikor a rendőrség februárban megpróbálta ellehetítleníteni az idei melegfelvonulást (szerencsére sikertelenül), akkor ő kapásból felszólalt ez ellen (persze a gyülekezési jogra hivatkozva, de mivel a mostanában történt hasonló események már nem késztetik megnyilatkozásra, feltételezhetően nem csak ez mozgatta).

De hiszen ő házas, meg gyerekei vannak - jöhetne az ellenvetés, de hát egyáltalán nem ismeretlen dolog az alibi család, elég csak a fentebbi listából Mensáros Lászlóra gondolnunk, vagy Szájer egykori párttársára, Ungár Klárára, aki ugyanúgy már anyukaként vállalta fel másságát, mint a jelenlegi izlandi miniszterelnök, Jóhanna Sigurðardóttir.

És a nyilvánosság elé lépése még fontosabb lenne, mint Alföldié. Lássuk be, a jobboldal számára (legalábbis itt, K-Európában, de nem egyszer máshol is) ez a téma tabu, így valóban forradalmi tett volna, ha egy magát konzervatívnak valló, ráadásul kormánypárti politikus állna ki a nyilvánosság elé hasonló szavakkal, mint anno Szetey Gábor:

Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok és európai. (...) Társ, barát, néha ellenfél. És meleg.

Talán még politikailag is hasznos lehetne a FIDESZ számára. Persze tisztában vagyok azzal, hogy erre a mai magyar valóságban vajmi kevés az esély.

Épp ezért lenne égetően szükség rá.

Ajánlott olvasmány: Coming out