Mivel van két gyermekem, lelki önvédelemből kerülök minden olyan cikket, riportot, amelyben egy gyerek a szenvedő fél, legyen az a heti beteg kisfiú a Naplóban, vagy egy bűnügyi tudósítás, vagy bármi. De van amikor kikerülhetetlen, mint pl. most is, mert egyszerűn ömlik mindenhonnan a téma, néha egészen gusztustalan módon tálalva.
Az ilyen eseteknél, mint ez a mostani, menetrendszerűen előkerül a halálbüntetés kérdése is. Nem kívánok beszállni ebbe az ezerszer lefolytatott vitába, de van ennek az egésznek egy olyan aspektusa, ami mellett nem tudok elmenni.
Most bestiálisan megöltek egy ártatlan kisfiút, Bencét, és az ország egy része nekiállt halálbüntetést követelni a gyilkosok számára.
Három éve bestiálisan megöltek egy ártatlan kisfiút, Robit, és az ország egy része nemhogy nem kezdett el halálbüntetést követelni a gyilkosok számára, hanem egyenesen úgy gondolta, hogy eggyel kevesebb, sebaj, legalább ebből se lesz tolvaj (pedig az elkövetők nem csak Robit végezték ki, hanem még öt másik embert is).
Persze azt nem állítom, hogy a két csoport között teljes az átfedés, de hogy van ilyen átfedés, és nem is kicsi, abban holtbiztos vagyok.
Az ok a különböző reakciókra egy kis különbség. Robi cigány volt, Bence meg nem.
És ez, hogy egyáltalán lehet különbség a reakciók között, borzasztó. Hisz nem az lenne a normális, hogy ugyanúgy reagáljon az ember, ha ugyanolyan aljasságról hall? Ugyanúgy elítélje a gyilkosokat, és ugyanazt a büntetést kívánja nekik? Ha ez valaki szerint a halál, hát lelke rajta, én vitatkozok vele, de ne váltogassa senki a véleményét az alapján, hogy milyen az áldozat bőrszíne.
És legalább ilyen esetekben ne legyen különbség ember és ember között.