Két évvel ezelőtt, amikor az önkormányzati választások után totálissá vált a FIDESZ uralom minden szinten, összeállítottam egy rövid listát olyan, minősített többséget igénylő kérdésekből, amelyek valóban fontosak lennének, azzal, hogy ha valamire, hát ezekre valóban érdemes lenne használni a kétharmados többséget:
- A pártállami titkosszolgálatok teljes nyilvánossága
- A főváros átalakítása
- A gyülekezési jog korszerűsítése
- A pártok finanszírozása
- Képviselői költségtérítés
Talán mondanom se kell, hogy annak ellenére nem történt egyikben sem érdemi előrelépés, hogy más, a hatalom számára fontos kérdésekben akár napok alatt is tud döntés születni, és az se jelenthet problémát, ha az kissé alkotmányellenesre sikeredik, hisz akkor secperc alatt átírják az Alkotmánytalaptörvényt, vagy megnyírbálják az Alkotmánybíróság jogköreit, ha népünk bölcs vezérének megfellebbezhetetlen véleménye szerint a döntésük nem életszerű.
Az öt kérdés közül az első esete a legszégyenletesebb a kormány számára: az a FIDESZ, amely anno a kommunista hatalom ellenében jött létre, és verbálisan a mai napig véresszájú antikomcsi, február után immár másodszor szavazza le, hogy egyáltalán szó legyen az országgyűlésben erről a témáról, miközben nem csak az új pártok, hanem még az MSZMP jogutód MSZP is támogatná:
Tanulságos látvány, ahogy a fideszes képviselők próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Pokorni nagy sóhajjal felvezetett "nem tudom"-ja a legbeszédesebb.
Bizony így járnak azok, akik egy olyan embert követnek vakon, akinek már a nyolcvanas években se a diktatúrával volt baja, csak azokkal, akik működtették (és azok közül is csak azokkal, akik később nem az ő holdudvarában kötöttek ki).
Így megy ez - mondaná erre Vonnegut.