Nem nagyon tudják feldolgozni a dékások a traumát, hogy Juhász Péterék több, mint 10.000 embert vittek az utcára nélkülük, és horribbile dictu, Gyurcsányról is más merészel lenni a véleményük, szóval visszaigazolva a minapi látleletemet róluk, rögtön úgy nekiestek Juhásznak a legmocskosabb fideszes panelokat ismételgetve, hogy Habony csak hátradőlt és kért egy kávét.
Pedig ha egy kicsit a valódi ellenféllel foglalkoznának, akkor észrevehetnék, hogy épp most hagynak ki egy magas labdát, amit Gyurcsány jogosan csaphatna le. Még mindig nem késő, szóval most akkor tessék, használják egészséggel az ötletet.
A tíz évvel ezelőtti események felemlegetése kényes téma az aznapi zavargások és az arra válaszként érkező rendőri túlkapások miatt. Most nem mennék bele annak elemzésébe, hogy kik és mennyire felelősek az akkor történtekért mindkét oldalról, és erre kérném a kommentelőket is. Ez a poszt most nem arról szól.
Szorítkozzunk hát csak egyetlen momentumra, arra, hogy miből is indult ki az aznapi balhé: a rendőrség, miután hosszas tárgyalás után sem tudott egyezségre jutni a Kossuth téren hetek óta tüntetőkkel arról, hogy egyetlen napra függesszék fel a demonstrációjukat, kiürítették a teret. A jobbos legendárium ezt persze a rendőrterror bizonyítékaként tartja nyilván, megfeledkezve arról, hogy nem nagyon tehettek mást, hisz ami aznap a Kossuth téren várható volt, olyan biztonsági intézkedéseket kívánt, amely miatt bárhol, a legnagyobb demokráciákban is ezt tették volna (min ahogy ezt pl. Brüsszelben, egy EU csúcs idején magam is megtapasztalhattam).
Az ötvenedik évforduló alkalmából ugyanis 56 magas rangú vendég tette tiszteletét a központi ünnepségen. Itt volt 3 uralkodó, 18 államfő, 6 kormányfő, valamint egy rakás miniszter, meg néhány olyan apró tisztség betöltője, mint pl. a NATO főtitkára és az Európai Bizottság elnöke. Ez a hatalmas diplomáciai bravúr siker volt az országnak, pont ezért volt a végén ugyanennyire hatalmas szégyen, hogy a buszokat eltérítő, kukákat és kocsikat gyújtogató csőcselék miatt úgy kellett szinte kimenekíteni őket Ferihegyre azonnal az ünnepség után.
Ha én Gyurcsány lennék, most biztos előjönnék azzal, hogy amíg ő ennyi illusztris vendéget ide tudott szervezni a forradalom akkori kerek évfordulójára, addig Orbán a mostanira (amelyre amúgy a teljesen független TV2 a Sztárban Sztár FB oldalán toboroz nézőket) csak az egyetlen uniós szövetségesét tudja felmutatni, azt a lengyel elnököt, akinek a pártja épp most kívánja a világ legszigorúbb (és legostobább) abortusztörvényét átverni minden tiltakozás ellenére. Más már nem is nagyon jönne ide annak az Orbánnak a meghívására, aki mára a nyugati szélsőjobb ikonja lett, akit Trumppal, Putyinnal és Erdogannal emlegetnek egy lapon, és akinek tekintélytelenségét mi sem szemlélteti jobban, hogy pár napja azzal tiltakoztak ellene német képviselők, hogy látogatása a bajor parlamentben megsérti annak méltóságát.
De hát nem én vagyok Gyurcsány. Hála az égnek.
