Lázár János, a FIDESZ frakcióvezetője sok hülyeséget össze tud hordani, ha a központi direktívát kell szajkóznia, vagy ha a fejesek fenyegetését kell közvetítenie, de ha egy nagyinterjúban (1. 2.) a saját gondolatait adja elő, akkor azért a sok mellébeszélés mellett csak nem tudja elrejteni, hogy van egy normális énje is (több ilyet is fel tudnék sorolni, de legyen most ő a szemléltető példa).
A beszélgetésből kiragadhattam volna a blődségeket is (erős merítés lett volna az is), de most pozitivista hangulatban vagyok :-)
Lehet lobbizni, de csak a frakción belül létrehozott megyei egyeztető fórumon keresztül. Nincs olyan, hogy bemegyek a miniszterhez, lezsírozom vele az ügyemet, aztán más települések kárára gyarapszik a városom. Próbáltam megértetni a képviselőtársaimmal: ha úgy viselkedünk, mint a szocialisták tették nyolc éven át, ha a mieink is szétlobbizzák magukat, és a képviselői munka helyett lenyúlják az uniós forrásokat, akkor a mi börtönfrakciónk is tetemes lesz. Vagy 2014-ben, vagy 2018-ban, de előbb-utóbb biztosan.
Tényleg, számít ma még az ideológia? Bő egy éve ön így nyilatkozott: „Hiszek a liberális kategória létezésében, és sajnálom, hogy a Fideszben ez a szempont nem kap nagyobb hangsúlyt.” 2008 nyarán pedig egy esetleges Fidesz-SZDSZ koalíciót firtató kérdésre azt válaszolta: „Szerintem az országban akkora baj van, hogy mindenkire szükség van. A széles körű összefogásban mindenkinek helye van.”
Kell az ideológia, és kellenek a liberális értékek is. Itt van például az integráció ügye az oktatásban. Szent meggyőződésem, hogy integráció nélkül képtelenség megvalósítani a Fidesz hirdette eszményt: az alulról nyitott társadalmat. Több Orbán-beszéd szólt arról, hogy a középosztály és a legszegényebbek képesek voltak összefogni és változást elérni. E gondolat édestestvére, hogy emberek milliói számára kell biztosítanunk a fölemelkedés lehetőségét. A Fidesz most úgy rendezi át az adórendszert, hogy ha dolgozol, ha tanulsz, ha gyereket nevelsz, ha elfogadod a társadalmi játékszabályokat, akkor kapsz lehetőséget a fölemelkedésre. Ami elképzelhetetlen integráció nélkül, melynek első számú terepe az oktatás. Iskoláinkban olyan osztályokat kell létrehozni, melyekben mindenféle gyerek tanul. Megengedhetetlenek az elitista osztályok.
Ezt mondta Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak is, aki „indokolt esetben” pártolja a szegregációt?
Naná, hogy mondtam. És azt is, hogy a szegregáció és az elitista iskola elfogadásával csak azt a budai keresztény középosztályt lehet kiszolgálni, aki fintorog, ha a gyereke egy szegény családból származó padtársat kap.
A budai keresztény középosztályt? Ez nem lesz népszerű mondat a „választói bázisban”.
Nem. Senkit nem szeretnék megbántani, de nézetem szerint az oktatáspolitikánknak a nehéz helyzetben lévő, szegény sorsú, tehetséges gyerekeket kell támogatnia. Méltányolom mások nézeteit is, ám nekünk több millió ember számára kell lehetőséget teremteni. Szerintem egy normális szülő nem engedheti meg magának, hogy a gyereke olyan osztályba járjon, ahol csak magafajtákat lát. Ugyanis nem ilyen a magyar valóság, és legkésőbb a középiskola után szembesülni fog azzal, hogy hárommillióan élnek létminimum alatt. Közpénzből közoktatás van, egyenlő esélyekkel. Akinek ez nem tetszik, fizesse meg a magánoktatást. (...) Adatokkal tudom bizonyítani, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket felvállaló osztályokban nem romlik a tanulmányi eredmény, és nem romlik a közösség. Aki mást állít, hazudik.
Mádi Lászlót tavasszal kirúgták, mert mást mert mondani, mint a központ. Persze akkor kampány volt.
Mindenesetre biztató, hogy hallani abból az irányból ilyen hangokat is.
UPDATE
Tipikus: egyszer dicsérek meg egy fideszest, és az rögtön, még aznap alaposan rácáfol a jóindulatomra...
