Emberi ésszel nehezen felfogható, hogy az állandóan a magyar emberek védelmére hivatkozó kormány hogy tud a saját állampolgáraival is totálisan embertelenül viselkedni. Legyen szó közlekedni kívánó mozgáskorlátozottakról, határra rendelt rendőrökről, vagy épp, mint most, a végstádiumban lévő betegekről: 

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár a Magyar Nemzetnek beszélt arról, hogy szerinte valami gond lehetett a Magyar Hospice Alapítvány (MHA) gazdálkodásával, ha elfogyott a pénzük.  Szerinte a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel kötött szerződés alapján mindenki ugyanazt a normatív támogatást kapja, és van, akinek ez elég, míg másnak nem. 

A Budapest Hospice Ház igazgatója november elején beszélt arról, hogy a gyógyíthatatlan, főként daganatos betegeket gondozó intézmény hamarosan bezárhat, mert nincs pénzük a működtetésre.  A társadalombiztosítástól ugyan kapnak pénzt a működésükhöz, de ez a költségeiket felét sem fedezi. A hiányzó 50 millió forintot eddig magánadományokból és egyszázalékos felajánlásokból gyűjtötték, de idén ezekből a forrásokból kevesebb pénzt folyt be. 

Erre Balog Zoltán utasításba adta az egészségügyért felelős államtitkárnak, hogy biztosítsanak állami támogatást a Magyar Hospice Alapítványnak. Azt azonban még most sem lehet tudni, hogy pontosan mekkora összeget kapnak majd, és az rendszeresen jár-e. Ónodi-Szűcs Zoltán most a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy szerinte  „ha tetszik, ha nem”, ki kell jönni abból a forrásból, ami adott az ellátók számára. 

Azért ilyeneket olvasva eléggé ökölbe szorul az ember keze. Egyrészt az egészségügy más részeihez hasonlóan a Hospice házak is pont azért vannak bajban, mert eleve kevesebbet kaptak a szükségesnél, másrészt meg valahogy egy kormánypotentátnak se jutott eszébe azt követelni, hogy jöjjenek ki az eredeti forrásból az olyan, összességében százmilliárdokba kerülő látványberuházások, mint a mai napig növekvő költségű vizes VB, a Liget-projekt, Orbán várba költözése, az Új Puskás Stadion, vagy legfrissebb példaként az Operaház új, kőbányai bázisa.

És ökölbe szorulhat az ember keze azért is, mert sejthető, hogy honnan ered ez az ellenséges hozzáállás a hospice programhoz: valószínűleg arra vezethető vissza, hogy ez is Soroshoz köthető.

A történetet Vásárhelyi Mária foglalta össze nemrég egy Facebook-posztban: 

Magyarországon a hospice ellátást a Soros Alapítvány indította útjára 1990-ben. A hospice végső stádiumba jutott rákbetegek számára teremt olyan feltételeket, amelyek biztosítják emberi méltóságának megóvását, szenvedéseinek csökkentését, szakszerű ellátását és szeretteinek jelenlétét az élet utolsó szakaszában. A hospice program magyarországi meghonosítását és a hozzá kapcsolódó szakemberképzést személyesen az a Soros György kezdeményezte és finanszírozta, akinek arcképével, mint a magyar emberek első számú ellenségével, ma ki van tapétázva az ország. Akit arra szemeltek ki a kormánypártok, hogy az ellene szított gyűlölet legyen a legerősebb kohéziós erő saját szavazótáborukban. Aki ma, a hatalom aljas propaganda kampányában megtestesíti a főgonoszt. 
Soros György azért döntött úgy, hogy az általa létrehozott Alapítvány elindítsa a hospice programot, mert saját édesanyja is egy ilyen intézményben töltötte élete utolsó napjait, képzett szakemberek, emberhez méltó körülmények között, családi körben és Soros azt a gondolta, hogy a méltó halál mindenkit megillet, nemcsak a jómódú amerikaiakat, hanem a magyar embereket is. A filantrop milliárdos - éppen a méltó halál gondolatának népszerűsítse érdekében - el is mesélte, hogy édesanyja először azt kérte tőle, hogy ha a fia úgy látja, hogy szenvedései már elviselhetetlenek, akkor segítsen neki eltávozni. Soros, bár megértette édesanyja kérését, de elborzasztotta a gondolat. Számára éppen ezért volt revelatív élmény a hospice ellátás, amelyben édesanyjának része volt, mert megtapasztalta, hogy meghalni emberhez méltó módon, szeretteink körében is lehet. Ezt a mélyen emberi történetet fordította le a kormánypárti propaganda úgy, hogy "Soros akár az anyját is megölte volna". Hetekig ettől a szennytől volt hangos a goebbelsi kormánypropaganda. 
A Soros Alapítvány 2004-es megszűnéséig - mai értéken számolva - több száz millió forinttal támogatta a hospice ellátás kialakulását, fejlődését és a szakemberképzést Magyarországon. 
Most végveszélybe került Magyarországon a hospice ellátás, mivel a magyar kormány eddig válaszra sem méltatta kérelmüket, amelyben 50 millió forintot kértek működésük folytatásához. Annak ellenére nem kaptak választ, hogy a Hospice Alapítvány egyértelművé tette, hogy amennyiben nem kapják meg a szükséges összeget, be kell fejezniük magyarországi működésüket. Most, hogy kitört a botrány, cinikusan közölték, hogy évi 25 millió forinttal eddig is támogatták a hospice hálózat működését. És bár nem válaszoltak az Alapítvány kérvényére, érzékeltetik, hogy még az is lehet, hogy adnak valami pénzt a további működéshez. De nix ugri-bugri! Mert a magyar kormány nyilván feleslegesen kidobott pénznek gondolja, hogy az állandóan hivatkozott magyar emberek, emberhez méltó módon fejezhessék be életüket. Hiszen egy végstádiumban lévő rákbeteg már nem potenciális szavazó és a Soros elleni gyűlöletkampánynak sem lehet célpontja. Akkor meg minek költeni rá? 
Nagyjából ez a különbség Soros György és a jelenlegi magyar kormány magyaremberekhez és általában a humanizmushoz való viszonya között.

Hányingerem van ezektől, de komolyan.