Kedvenc genyadokink alapelve, miszerint mindenki hazudik, a magyar politikai életre úgy látszik fokozottan igaz. Bokros Lajos alig pár hete vált újra politikai szereplővé, és máris két füllentésen, csúsztatáson is rajtakapták.

Először ugye jött a kérdés, hogy van -e, volt -e MSZP tagsági könyve. Erre ő határozott nemmel válaszolt a Hírszerzőnek (az interjút amúgy ettől függetlenül is érdemes elolvasni):

Az MSZP-be való belépésem legenda. Nem léptem be sem a szocialista pártba, sem máshová. A Horn-kormányból történt távozásom után Washingtonba, a Világbankhoz mentem dolgozni.

Erre most kiderült, hogy de bizony belelépett, még ha a tagsága rövid úton meg is szűnt, mert az aktivitása és tagdíjfizetési kedve a nullához konvergált. A jelek szerint erre a füllentésre azért volt szükség, hogy elfogadhatóbbnak tűnjön a mezei MDF tagok számára az előtérbetolása. Taktikailag érthető, de akkor is...

A másik esettel a 168 óra eheti számában ismerkedhet meg az olvasó. A sztori röviden: Az egyik Mokkában szembekerült egymással Orbán Viktor állítása (miszerint anno a Bokros csomag részeit huszonöt esetben dobta vissza az Alkotmánybíróság) Bokros sértett válaszával, hogy Orbán nem tartja tiszteletben a tényeket, mert az 1995-ös törvényeit „mindössze három pontban” utasította el a taláros testület. Az összecsapás megtekinthető az alábbi videón:

A műsor nézőire ez a két szorosan összetartozó beszélgetés minden bizonnyal erős hatást gyakorolt, hiszen Bokros a nagy nyilvánosság előtt oly nemes felháborodással utasította vissza az őt szakmai hitelében sértő Orbán-nyilatkozatot, hogy kevés kétséget hagyott szavai igazsága felől. Ronthatták a Fidesz elnökének hitelét az akárcsak legutóbbi beszédében is szép számmal előforduló valótlan állítások – tehát a Bokros-csomagot illető vádja sem tűnt meggyőzőnek. Végtére másfél évtized távlatából senki nem tudja fejből elősorolni az alkotmánybírósági határozatokat – de ki gondolna arra, hogy maga Bokros „rosszul emlékszik” a történtekre.

- írta a publicisztika szerzője. Aztán persze kiderült, hogy rá kellett döbbenie, miután utánanézett, hogy bizony ha az az Orbán-féle huszonöt eset nem is igaz (nem tud kibújni a bőréből, kényszeresen muszáj lódítania ezek szerint), ez a szám még mindig közelebb áll a valós adathoz (16), mint a Bokros-féle "mindössze három".

Apróságok ezek, mondhatnám, ennél nagyságrendileg nagyobb hazugságok is maradtak már itt nálunk következmények nélkül. Mégis szóvá kell tennem, mert Bokrost eddig a kérlelhetetlen, szinte már durva őszintésége és a szakmaisága emelte ki ebből a mocsárból, nem véletlen, hogy sokan, akiknek már elege van a mindenoldali populizmusból, örömmel üdvözölték (velem együtt) a politikába történő visszatérését. A kormány fejének hiteltelensége megváltoztathatatlannak tűnik, de annak is vannak kihívásai ezen a téren, aki valószínűleg váltani fogja, szóval jó lett volna hinni, hogy van hiteles, szakmai alapokon álló alternatíva.

De a mocsár a jelek szerint kezdi magába szippantani Bokrost is. A szakmaiságában továbbra se kételkedem, de ha megadja magát, a totális csömöröm még nagyobb lesz. Ahogy Mészáros Tamás fogalmazott:

Ha Orbán Viktor akár egyetlen állítása – miközben amúgy a hangzatos semmit árulja – mégiscsak hitelt érdemlőbb lehet, mint az önkritikára képtelen Bokros Lajosé, akkor a felelős politizálás képviselői bajban vannak.

Bajban vagyunk.