...a magát továbbra is az antikommunizmus lángpallosú élharcosának beállító, a posztkommunista korszakot átlagban hetente lezáró kormánypárt leszavazta a kommunista állambiztonság ügynökaktáinak nyilvánosságra hozataláról szóló ellenzéki javaslat tárgysorozatba vételét. 

- írta pár nappal ezelőtt Kiss Ádám a Hírszerzőn, és én csak egyetérteni tudok vele.

Az ügynökakták teljes nyilvánossága régi liberális kívánság. Az egykori demokratikus ellenzék utódja, az SZDSZ minden parlamenti ciklusban bepróbálkozott vele, de sajnos sikertelenül. Az LMP most ezt a hagyományt folytatta, a jelek szerint hasonló eredménnyel. Magam is írtam már arról a kormányváltás után, hogy ha valamire, hát többek között erre tényleg lehetne használni a kétharmados többséget.

A FIDESZ reakciója meglehetős zavart okozott azok számára, akik eddig komolyan vették a Pozsgay Imrét is sorai között tudó párt harcosan antikommunista szájkaratéját. Szokatlan módon a FIDESZ-en belül sincs teljes egyetértés, és még az oly hűséges Magyar Hírlap publicistája is értetlenkedésének adott hangot:

A magyarországi jobboldali szavazókat leginkább az 1990-es éveket megelőző rezsim tagadása hozta és hozza össze. Azok, akik magukat nemzetinek és konzervatív értékrendűnek tartják, szinte egységesen ítélik el az MSZMP-t, a szocialista múltat, a »hálózatot« – gyakorlatilag ez a közös nevező.

Úgyhogy most lehet(ne) mit magyarázni! Például elmesélhetnék a jelenleg hatalmon lévők, hogy kinek és minek az érdekeit sértené az, ha bárki nyíltan hozzájuthatna az ügynökaktákhoz. Egységes pártálláspont alakult-e ki, vagy azok, akik az LMP-s előterjesztésre voksoltak, felülemelkedtek ezen? De a többiek miért nem?

Persze magyarázat van, csak hát elég kényelmetlen.

Ugyanis kedvenc opponensem eszembe jutatta, hogy még 2009-ben olvastam egy interjút a téma szakértőjével, Varga László történésszel. Foglalkoztam is vele akkoriban, pár tanulságos és érdekes részt kiemelve a beszélgetésből.

Itt és most csak egy idézetet vennék elő belőle újra:

- A könyvében azt írta, hogy az átmentett állambiztonság erősebb árnyékhatalom a köztársaságnál. Ezt mire alapozza?

- Azt látom a politikusokon, akik valamilyen szinten kapcsolatba kerültek a szolgálatokkal, hogy nagyon gyorsan meggyőzték őket arról, hogy milyen hihetetlen károkat okozna a Magyar Köztársaságnak, ha nyilvánosságot kapnának a Magyar Népköztársaság ügyei. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként kétszer nekifutott, hogy pontot tegyen a történet végére. Mind a két kísérlete totális kudarc volt, a második, 2005-ös törvényjavaslat már nyilvánvalóan, szándékosan alkotmányellenes volt, eleve úgy készült, hogy az Alkotmánybíróság dobja vissza. Vissza is dobta.

- Ez azt mutatja, hogy a hálózat bele tud nyúlni a törvényalkotásba?

- Ez elég erősen azt mutatja. Egy miniszterelnök nem tudja az akaratát érvényesíteni, holott az a társadalom igényeivel is találkozik.

Azóta eltelt több, mint három év, és volt egy földindulás-szerű kormányváltás is, de ezen a téren nem változott semmi.

Talán csak annyi, hogy a jelek szerint most már akarat sincs.