Elindult pár éve egy játék, amit itthon a könyves blog karolt fel:
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet!
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon!
3. Keresd ki az ötödik mondatot!
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!
Hát én ezt most magam módján egy kicsit továbbfejlesztettem. Január óta kijegyzeteltem a 23. oldal ötödik mondatát az összes könyvből, amit az év első felében olvastam, azzal a céllal, hogy a félév végén megnézem, vajon ki lehet -e hozni egy épkézláb sztorit csak ezen mondatok felhasználásával. Nem volt egyszerű, de talán összejött, bár lehet, hogy egy-két részlet kissé izzadság-szagúra sikerült, és nem csak a negyvenfokos hőség miatt, de hát hozott anyagból dolgoztam :-)
14 művet olvastam el január elseje óta (pontosabban a 14.-et még gyűröm). Volt köztük szépirodalom, scifi, politikai krimi, életrajz és pszichológia, szóval mindenféle műfajú könyv, kötöttségek nélkül, csak hogy visszacsatoljak a blog címére :-) Volt köztük olyan nem is egy, amelyről még írtam is, és biztos van olyan is, amit te is olvastál, és most kapásból kiszúrod majd az ismerős mondatot.
Szóval 14 mondat jött össze. Hogy ez sok -e, vagy kevés, az elég relatív. Ha azt nézzük, hogy boldogult ifjúkoromban, amikor még nem voltak gyerekeim, nem melóztam, csak másfél tévécsatorna volt és nem volt még web (igen, ilyen vén vagyok), még egy-két havonta elolvastam ennyi könyvet, akkor kevés. Viszont ha azt nézzük, hogy egy nemrég készült felmérés szerint a magyarok fele egyáltalán nem olvas, és azok aránya, akik legalább egy könyvön átrágják magukat havonta, alig 20%, akkor viszont…
Szóval jöjjön a mininovella, egyelőre a mondatok származási helye nélkül, csak hogy nektek is legyen benne egy kis játék. Ha valaki felismer egy szakaszt, írja meg kommentben, hogy melyik műben szerepel, van erre egy teljes napotok. 24 óra elteltével egy új posztban közzéteszem a megoldást is.
A városban kilencvenezren laknak, nagyjából annyian, mint az Indiana állambeli Terre Haute-ban, csak éppen a közegészségügyre fordítanak sokkal kevesebbet. Hallottunk Róma szabados erkölcseiről.
Nader úr? - kérdezte egy férfihang, nem is titkolta, hogy valami történt. - Úgy hallottam, hogy konkrét vásárlási szándékkal érkeztek önhöz.
A barátnak már ezzel az árajánlattal mutatta meg a nyakláncot, és az elsőre el is volt ragadtatva tőle, de amikor megtudta, hogy mindössze 250 dollárba kerül, lehervadt a mosoly az arcáról, és visszakozni kezdett, mondván, hogy ő most tényleg "valami igazán szépet" keres: valóban kivételes ajándékot szeretne adni a jövendőbelijének.
Azt is mondta, hogy a tudomány egyszer majd felfedezi az élet titkát - szólt közbe a mixer.
Norvégiában és Hollandiában valahogy sikerült életben maradnia, ez tény, és a buli végén kitüntették és szélnek eresztették. Volt munkája, furgont vezetett egy másállatokat javító cégnek, és az Egy Más Állatkórház és búskomor, vészjósló főnöke, Hannibal Sloat emberként kezelték, amiért hálás volt.
Ránézett a sofőrre, és egy futó pillanatra olyan akart lenni, aki feltehet neki pornográf kérdéseket, ott helyben, a liftben, másodpercekkel a megismerkedésük után; aki mocskos dolgokat mondhat ennek a gyönyörű férfinak, abban a tudatban, hogy ő úgysem érti egy szavát sem, hogy az alkalmazott jóváhagyó mosolyával figyelné, és nem tudná, mire bólint rá. Meg kellett tennie, mert sok idő telhet el, míg újra ilyen alkalom adódik. Az esküdtek persze látták a tudósításokat, és ezzel az alperes elérte a célját: védekező pozícióba kényszerítette az apját még azelőtt, hogy egyáltalán kiállt volna a tanúk padjára.
Mindig is különlegesnek tartottam magam. Mama születését követően elszállt ez a komor felhő.
De a játszma legalább nyitott.
UPDATE
