Egy olyan tiltakozás látott ma napvilágot, amellyel az aláírók iránti minden tiszteletem ellenére nem tudok egyetérteni:
Ötvenhatos mártírok több hozzátartozója tiltakozik az 1956-os mártírok emléknapján a Hősök terén hétfő este megrendezendő Omega- és Scorpions-koncert ellen. Erről Jánosi Katalin, Nagy Imre miniszterelnök unokája tájékoztatta az MTI-t.
A közleményben - amelyet Jánosi Katalin mellett Maléter Pálné, Maléter Pál özvegye és Szilágyi Júlia, Szilágyi József leánya is aláírt - úgy fogalmaznak "tiltakozunk a durva, kegyeletsértő kormányzati rendezvény" ellen.
Kifejtették: ahogy október 6., úgy június 16. is nemzeti gyásznap. Az aradi vértanúk emléknapját sem keresztelik át a béke napjára, a Batthyány-emlékmécsesnél sem rendeznek az egykori miniszterelnök halála alkalmából táncmulatságot "vagy Aradon, az emlékműnél Madonna-koncertet október 6-án" - tették hozzá.
"Június 16. Nagy Imre és mártírtársai kíméletlen meggyilkolásának, a hazáért hozott áldozatának, vértanúhalálának emléknapja, mely semmiképp sem lehet a +szabadság napja+ és a gyásznapon semmiképp sem táncolhatnak-vigadhatnak katartikus gyászszertartásuk helyszínén!" - hangsúlyozták.
A közlemény szerint "embertelen és sértő" (ahogy egy kormányzati alkalmazott említette:) "örömünnepet" rendezni a gyászszertartás helyszínén. "Ez történelmünk fontos eseményeinek hazug átírására tett gyalázatos kormányzati kísérlet, mely újabb bizonyítéka a regnáló hatalom otromba érzéketlenségének" - fogalmaztak.
Talán nem kell bizonygatnom, hogy nem a szívem csücske a mostani kormány, mégis azt mondom, hogy ezesetben nem biztos, hogy kell hátsó szándékot keresni, és bizony én ott leszek ma este a Hősök terén.
Igen, ezt a napot könnyen meg lehet próbálni úgy magyarázni, hogy Orbán Viktorról szóljon. Lenne némi alapja, bár azóta sok minden kiderült, pl. az, hogy egyáltalán nem vállalt akkor kockázatot azzal, hogy a szovjet csapatok kivonását követelte, hisz bár nem volt teljesen nyilvános, az akkor már folyamatban volt, és erről Orbán az MSZMP-vel tárgyaló Ellenzéki Kerekasztal tagjaként, vagy ha máshogy nem, Stumpf István révén (aki az akkori belügyminiszter veje volt) minden bizonnyal tudott, tehát nyitott kapukat döngetett:
Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke 1988. december 7-én az ENSZ Közgyűlésének 43. ülésszakán jelentette be: Moszkva 1991-ig hat harckocsizó hadosztályt, 5 ezer harckocsit és 50 ezer katonát von ki az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről, egyidejűleg csökkenti a Szovjetunió európai területein lévő haderőket és azok fegyverzetét. Az említett országok mellett 1989 nyarán megkezdődött a Lengyelországban állomásozó szovjet erők fokozatos kivonása is. Magyarországon még a csapatkivonási egyezmény megkötése előtt, 1989. április 25-én elindult haza az első szovjet alakulat, a kiskunhalasi 13. harckocsi gárdaosztály.
Én úgy gondolom, hogy történelmi léptékkel nézve majd meghaladjuk azokat a hangokat, amelyek Orbán szerepét a kelleténél jobban ki akarják domborítani. Viszont régóta vallom, hogy kellene egy nemzeti ünnep, amelyen a rendszerváltozásra emlékezünk, még írtam is erről öt évvel ezelőtt, a huszadik évforduló kapcsán:
Számomra furcsa az, hogy egy ilyen eseményt, mint a rendszerváltás, nem ünneplünk meg önállóan. Persze, ott van október 23, amikor mellesleg a köztársaság kikiáltásáról is megemlékezünk. Hát ez az. Mellesleg. Miközben nemzetközi viszonylatban a magyar munkaszüneti napok száma elég kevés, tehát egyáltalán nem lenne furcsa, ha esetleg növelnénk eggyel ezt a számot (sőt, számomra az a furcsa, hogy eddig ezt nem tettük meg).
Persze tényleg nehéz egy konkrét időponthoz kötni, hisz ez nem egy forradalom volt, mint 1848 vagy 1956, hanem egy hosszú, a határokat egyre kijjebb toló folyamat, egy egyre szabadabb és euforikusabb közel másfél év, mely Pozsgay 89 januári bejelentésével kezdődött (nem ellenforradalom, népfelkelés), és 90 márciusában, az első szabad választásokkal fejeződött be, és tele volt olyan szimbolikus pillanatokkal, mint pl az, hogy Kádár pont azon a napon halt meg, amelyen a bíróság rehabilitálta Nagy Imrééket.
Az, hogy ezt a témát pont ma vetem fel, gondolom világossá teszi, hogy én melyik napra voksolnék.
Én megértem, hogy a hozzátartozók számára ez a gyász napja. Ez természetes. De ha úgy tekintünk erre a napra, mint a rendszerváltás szimbólumára (márpedig az ország számára ez, és nem gyász), akkor ez bizony egy örömünnep, egy euforikus, felemelő emlékű nap, és épp ezért némileg hamisnak érzem a párhuzamot október hatodikával, és nem érzem kegyeletsértésnek, ha ezen alkalomból koncertet rendeznek.
Sokak számára alapállás, hogy amit ez a kormány csinál, az csak rossz lehet. Nem mondom, hogy a tapasztalat nem támasztja ezt némileg alá :-), de ne essünk abba a hibába, hogy automatikusan mindent elutasítunk, ami Orbánéktól jön. Minden tettet külön-külön le kell mérni, és ha nem találtik könnyűnek, akkor nem kell berzenkedni ellene.
Persze ez csak az én véleményem, és lehet velem vitatkozni.
FB:
