Azt mondják, az ember sejtjei hétévente kicserélődnek. Akkor elvileg én most már teljesen más vagyok, mint amikor napra pontosan hét éve elkezdtem írni ezt a blogot.
Így volna? Nem tudom.
Tapasztaltabb, érettebb lettem, ez igaz. De maradtam, aki voltam: liberális és magyar (a két jelző egyenrangú, és szabadon felcserélhető).
A Facebook oldalamon két idézet szerepel évek óta mottóként, és nem érzem úgy, hogy le kéne cserélnem őket. Az egyik Benjamin Franklintől származik, és Magyarország (de írhatnék Európát is) mostani helyzetében különösen aktuális:
Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.
A másik pedig József Attila Két hexametere, amely haikui egyszerűséggel foglalja össze az ars poetica-mat:
Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis.
Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.
És ha már József Attila, és ha már hetedik: természetesen ebből az ünnepi posztból ez sem maradhat ki:
Párás szemű elmélkedés azon alkalomból, hogy hétéves lett a blog, bónusz Hoboval.
Posted by Kötöttségek nélkül on 2015. szeptember 16.
