Szombaton elég sokan kárörvendhettek mind ellenzéki-, mind kormányoldalon: az Együtt küldöttgyűlése, tekintve a körülményeket, feloszlatta a pártot.
Kész, vége, ennyi volt.
Az elmúlt években én sosem csináltam titkot abból, hogy ők álltak hozzám legközelebb, így érthető, hogy nem igazán lelkendeztem a hír hallatán (és akkor még finoman fogalmaztam), ugyanakkor mindenképp érdemesnek tartom végigvenni, hogy mi vezetett ide.
Követtek el ők is hibákat.
- Utólag már úgy látom, hogy rossz taktika volt a kompromisszumkészség bizonygatása a folyamatos és korai visszaléptetésekkel, mert ez ebben a macsó társdalomban a gyengeség jelének látszott.
- Sajnos a tavaly előtti sípolós kampány nagyon rossz felé vitte el a párt megítélését. Győzött a kormányzati hazugság a valósággal szemben és komolytalan, balhés bagázsnak tűnt sokaknak az a párt, amely kétszer is a kampány legmegvalósíthatóbb programját tette le az asztalra, és amelyik két választás között is folyamatosan állt elő kidolgozott szakmai anyagokkal, és rendszeresen szervezett színvonalas konferenciákat.
- És valahogy az önmarketinggel is eléggé hadilábon álltak, mert nem igazán ment át, hogy mennyire erősek náluk a szakmai alapok, és hogy egyetlen pártként a programjukkal is kampányoltak (több százezer példányban szétosztva azokat a bizonyos "IKEA katalógusokat").
De ezek még kevesek lettek volna ahhoz, hogy ilyen katasztrofális eredményt érjenek el, hiszt nézzük meg, milyen hibákat és bűnöket követtek el a többiek, és mégis meddig jutottak. Szóval kellett ehhez más is.
Bajnai Gordon a rendszerváltás utáni egyik legjobb miniszterelnök volt, de kampányolásra és pártok közötti alkupozíciók kiharcolására teljesen alkalmatlannak bizonyult. Ennek köszönhetően a reménykeltő visszatérése után hagyta magát kijátszani a szocik és Gyurcsány által, és a nyerésre ítélt, népszerű miniszterelnök-jelölt posztjáról sikeresen leküzdötte magát egy vesztes koalíció tagjává (amelyet legkésőbb Gyurcsány beemelése és Mesterházy miniszterelnök-jelöltnek megnevezése után hagyni kellett volna a francba). Ezt követően egy relatív sikeres uniós választás után a baloldal tankönyvbe illő módon szúrta el az önkormányzati választást, melynek következtében előbb Bajnai, majd Karácsony Gergely vezetésével az addigi szoros szövetséges PM is otthagyta az Együttet, amely ekkor vált igazán párttá, azzá az alakulattá, amely aztán végigdolgozta az elmúlt ciklust.
A 14-ben történtek bélyege aztán végig rajtuk maradt. A szavazók egy része azt nem tudta megbocsájtani nekik, hogy négy éve szóba álltak a szocikkal és Gyurcsánnyal, és ezért az óbaloldalhoz sorolták őket, a másik része meg azért haragudott rájuk, mert megpróbálták ezt a bélyeget lemosni, így miközben ők a szándékaik szerint közvetítők próbáltak lenni az ellenzék két fele között, a senki földjén találták magukat, mert ezek szerint ez már túl bonyolult álláspont volt a többségnek. A legjobb példa erre az Új Pólus terv fogadtatása: a két baloldali lista + koordinált egyéni jelöltek ötletéből mind a két oldal csak azt hallotta meg, ami a prekoncepcióját igazolta: a szocik és a dékások azt, hogy nem akar velük az Együtt közös listát (tehát árulók), az LMP és a friss Momentum meg azt, hogy koordinálni akarnak az óbaloldallal (tehát árulók). Folyamatosan támadták is Juhászt és Szigetvárit a blogjaikon keresztül néha kifejezetten habonyi színvonalon.
Aztán meg amikor a terv második fele Hódmezővásárhely után hirtelen az ellenzék Szent Gráljává vált, persze közösen próbálták kiszorítani belőle az ötletadót.
Közbevetőleg: máig állítom, ha már tavaly megvalósult volna az, amit Juhász javasolt, és következetesen végig is lett volna víve, nem hogy kétharmada nem lenne most megint Orbánnak, de lehet, hogy nem is lenne miniszterelnök. És nem az Együtt-ön múlott, hogy nem így lett. Nem véletlenül mondta Juhász többször is, hogy ha valóban Soros pénzelné a baloldalt, és valóban lenne terve Orbán ellen, ez lenne az. De persze ez is el lett szúrva, méghozzá nagyon. Cinikusan akár azt is mondhatnám: indirekt módon be lett bizonyítva, hogy hazudik a kormánypropaganda ebben is :-)
Ha már szóba került a kormánypropaganda: erősen kivette a részét az Együtt errodálásából az is. Nem véletlenül. Az Együtt volt az egyik legaktívabb a kormányzati korrupció leleplezésében. A közhiedelemmel ellentétében ebből a párt vidéki politikusai is bőven kivették a részüket, de kétségtelen, hogy országos hírnevet Juhász Péter szerzett Rogán elleni harcával. Ennek köszönhetően kiemelt célpontja lett a lejárató hadjáratoknak. Miután Juhász leleplezte a korábbi belvárosi polgármester üzelmeit, és bíróság előtt bizonyította be, hogy Rogán Portikkal üzletelt, terelésként azt kezdték el terjeszteni róla egy kitalált vallomás alapján, hogy őt pénzeli Portik, tehát az Együtt a maffia pártja (természetesen minden alap és bizonyíték nélkül). De az igazi mélyütés idén januárban érkezett, amikor Juhász volt élettársát a FIDESZ-szel kapcsolatba hozható ügyvédjei rávették, hogy gyerekelhelyezési perükben hazudja azt, hogy Juhász bántalmazta őket. Mindez persze bizonyíthatóan hamis volt, aki ismeri személyesen Juhászt, egy percig se hitte el (ki is állt mellette a jelenlegi élettársa, Hámori Gabi színésznő, valamint a #metoo kampány hazai elindítója, Sárosdi Lilla, aki a család közeli barátjaként személyes infókkal is rendelkezett a témában, és maga a volt élettárs is visszakozott, amikor kiderült, hogy ezzel milyen lavinát indított el), de a többség Juhászt csak a sajtóból ismerte, ahol az akciózó, néha hevesnek tűnő arcával találkozott, és ebbe a képbe akár még be is férhetett volna az, hogy nem csak Orbánékkal szemben ilyen, hanem otthon is.
No meg valljuk be: a vakkomondorok országában sajnos ez egy elég életszagú vád bármelyik férfi ellen.
Persze Juhász minden ügyében sorra nyeri a pereket, de hát ez a lakájmédiát nem érdekli, hisz a károkozás a legrosszabbkor már történt, a siker választási győzelem formájában már realizálódott, az meg nekik (de leginkább a mögöttük álló FIDESZ-nek) bőven megéri, hogy utólag akár milliós kártérítéseket fizessenek.
Bele volt kalkulálva az árba.
Ráadásul szívesen elhitték (sőt terjesztették) a rágalmaikat ellenzéki oldalon is azok, akik érdekeltek voltak ebben, egyrészt a fentebb már említett ellenszenvek miatt, másrészt meg azért, mert kényelmetlenül érintette őket, hogy az új seprő mennyivel jobban seper. És nem csak a FIDESZ portája előtt, hanem szóvá teszik azt is, ha a szocik háza táján találnak koszt, mondjuk a FIDESZ-szel való helyi összefonódás formájában, legyen az Zuglóban vagy Szigetváron.
Nem tett jót az Együttnek a Momentum feltűnése sem, hisz kimondva, kimondatlanul leginkább nekik állítottak konkurenciát azok a fiatalok, akiknek jó része az Együttben kezdett politizálni, és később is folyamatosan vadásztak átvihető arcokra. Göncz Árpád unokája, Benedek Márton, aki az Együtt alapító tagja volt, és majdnem uniós képviselője, pl. tavaly tavasszal még az Együtt képviselőjelöltjeként kezdte el előkészíteni a kampányát, még rendezvényt is tartott ezen a címen, majd egyik napról a másikra a Momentum egyik arca lett, de nem ő volt az egyetlen, aki átment. Pedig az Együtt is ott bábáskodott a Momentum születésénél, hisz ők az Együtt ötletét vitték sikerre, amikor összehozták az olimpiás népszavazást, és az Együtt aktivistái is gyűjtötték anno hóban-fagyban az aláírásokat. A köszönet az lett, hogy az Együtt a 2016 végén mért 3-4%-ról lejjebb csúszott, mert onnantól megoszlott a célközönség. Nem kis szerepe volt ebben annak a rendkívüli hype-nak, ami a Momentumot körül vette, aminek az lett az eredménye, hogy amíg a sajtóban az Együttet szabályosan agyonhallgatták, vagy kifejezetten ellenségesen álltak hozzá (ebben a hvg.hu járt az élen), addig a Momentum minden köhintését ötször megírták, és hatalmas nagy eredménynek állították be.
Kiemelt szerepe van ebben a történetben Karácsony Gergelynek és a PM-nek is. Azért ahhoz tehetség kell, hogy valaki ugyanazokat a szövetségeseit kétszer is hátba szúrja. Hisz nem elég, hogy 14-ben egyszer már cserben hagyták az Együttet, amikor abban a reményben, hogy náluk vannak az ismertebb arcok, váratlanul különváltak, de tavaly decemberben, mikor úgy nézett ki, hogy újra összeáll Együtt-PM (és amit a választóközönség már az első mérésen pozitívan igazolt vissza) megint eljátszották ugyanezt, csak még aljasabb módon, még súlyosabb következményekkel. Megbocsáthatatlan bűnnek tartom, hogy mentőövet dobott az akkor épp szabadesésben lévő MSZP-nek, visszarántva ezzel őket a szakadék szélélről, hogy aztán megint úgy érezzék, hogy ők az ellenzék császárai, és mindenki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Ami viszont végleg betett az Együttnek, az a taktikai szavazás. Valahol ironikus persze ez a tény, hisz Juhászék ötletén alapult az egész, és ők nyomták is végig azzal a naivitással, amivel a Momentumnak is segítettek eleinte a saját nyakukra nőni, mert a többiekkel ellentétben valóban tenni akartak a kormányváltásért, hittek is benne, és akár magukat is hajlandóak voltak ezért beáldozni (a legszimbolikusabb tett ezen a téren az amúgy esélyes Juhász önkéntes visszalépése volt a Belvárosban). Sajnos azt nem látták előre, hogy a taktikai szavazós oldalak az országos közvélemény-kutatói adatokból indulnak ki szinte mindenhol, és így nem számolnak az Együtt jelöltjeivel azokban a körzetekben sem, ahol ők voltak messze a legaktívabb ellenzékiek (így kapott a Ferencvárosért rengeteg dolgozó, számos eredményt is elérő, és ezzel országosan ismerté vált Baranyi Krisztina mindössze 3%-ot, csak mert Szent MZP az ejtőernyős dékást hozta ki esélyesnek). Az se segített, hogy ezzel párhuzamosan az az értelmezés is nagy hangsúlyt kapott, hogy kis pártra nem szabad szavazni, mert elveszett szavazat. Ez persze tévedés volt, de annak nagyon makacs és sajnos kiirthatatlan.
És itt ütött vissza, hogy Juhászék a saját híveiket az együttműködésre kondicionálták. Az Együtt szavazói szépen átszavaztak az esélyesnek tartott jelöltekre, és félve, hogy elveszik a szavazatuk, nem csak egyéniben tették ezt, addig a mindenki ellen lázadó momentumosok és kutyapártiak kevésbé voltak ezzel az érzelmi zsarolással átszavazásra vehetők. A parlamentbe jutáshoz persze ez kevés volt (pedig a Momentum nagyon arra hajtott), de ők legalább életben maradtak.
Hallgatom a megszólalásokat a tüntetéseken és olvasom a kommenteket a neten arról, hogy micsoda egy kollaboráns banda mindegyik ellenzéki párt, hisz botrányt botrányra halmoznak, keresztbe tesznek egymásnak, összevesznek a pénzen, egymást verik, és utólag megbüntetik azokat, akik koordinálni mertek, pofán köpve mindent, amit a kampány utolsó 1-2 hetében mondtak és tettek. És én ilyenkor a legszívesebben leüvölteném a kedves hozzászólók fejét, hogy basszátok meg, ti szavaztátok meg őket, és ti végeztétek ki azt a pártot, amelyik azt tette eddig is, és azt akarta tenni a jövőben is, amit ti elvárnátok egy valódi ellenzéki párttól! A többi párt azért lehet olyan, amilyen, mert a választáson azt a visszaigazolást kapták tőletek, hogy ez kell a túléléshez! Együttműködés helyett a másik letaposása, kormányváltás esélyének növelése helyett a saját gesztenye kikaparása mindenáron. És ezt nem kompenzálja, hogy az ellenzék kollektív lelkiismerete utólag megszólalt, és összedobta a párt vezetői számára azt a pénzbüntetést ( legalább attól megmentve őket, hogy ne kerüljenek családostul csődbe egy igazságtalan törvény miatt), amelyet meg se kellett volna kapniuk.
Különösen őrjítő mindez azért, mert jó eséllyel ez volt az utolsó alkalom, amikor minden kormányzati csalás és túlsúly ellenére még lett volna esély (még ha minimális is), hogy választáson legyőzhető legyen az Orbán-rendszer. Ez innentől, az új kétharmad birtokában már csak rosszabb lesz. Hisz már lehet is hallani, hogy milyen, csak diktatúrákban elképzelhető "törvényeket" fognak elfogadni heteken belül, így egyre kisebb az esély arra, hogy ne az utca váltsa le Orbánt, ami marha romantikus, de ritkán megy vér nélkül, tehát nem a legjobb opció.
Szóval lehet gratulálni magatoknak.
És hogy mi lesz ezek után? Az nehezen hihető, hogy azok, akik eddig részt vettek az Együtt munkájában, mind leteszik végleg a lantot. Bizonyára lesz ilyen is, és sajnos meg tudom érteni, hogy valakiből az elmúlt pár hónap végleg kiölte a hitet. De pl. azt hallottam ismerősöktől, hogy a nyóckerben rengeteg volt együttes dolgozik aktivistaként az ellenzék által támogatott független polgármester-jelölt csapatában. Ők még nem adták fel. Nem adta fel az örök optimista Juhász sem, aki maga is azzal búcsúztatta a pártját, hogy nemsokára, valamilyen új, civil formában, de visszatér, és reméli, sokan vele tartanak az Együtt (most már csak volt) tagjai közül.
Én a magam részéről elég régóta abban bízom, hogy végre összejönnek egy csapatba az ellenzék általam leghitelesebbnek tartott arcai, Juhász Péter, Jávor Benedek és Hadházy Ákos. Eddig ők ugye hárman három különböző pártban voltak, de Juhász már független, Hadházyt már csak egy cérnaszál fűzi az LMP-hez, és a hírek szerint Jávor se véletlenül vonta ki magát az itthoni kampányból, miután a pártjából az MSZP KDNP-je lett, szóval ki tudja.
Én reménykedem.
