Eljött az idő, hogy (több, mint hat évvel az első után) sort kerítsek a blog tíz éves történetének második gasztroposztjára.
A gólyafos egy fánkféleség. Igen, elismerem, se a vaskos humorú név, se a bumfordi forma, amire utal, nem étvágygerjesztő elsőre, de aki megkóstolja, nem bánja meg. Mi évekkel ezelőtt találkoztunk vele először Nyíregyházán, egy népi gasztrofesztiválon, és persze rögtön a család kedvence lett, azonnal a felkerült az "otthon ezt kipróbáljuk" listára, és azóta is rendszeresen előkerül.
Maga az elkészítése egyszerű, és akár most, az ünnepek alatt is kipróbálható, nincs olyan összetevője, ami ne lenne akár külön bevásárlás nélkül is megtalálható egy karácsonyi vacsorára készülődő háztartásban. Egy akkora adaghoz, ami már egy vendégváráshoz is elég, a következőek kellenek:
- 4 tojás
- 40 dkg liszt
- 6 evőkanál tejföl
- 6 evőkanál cukor
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
Lágy tésztát kell kutyulni mindezekből (egy kis vízzel vagy tejjel lehet lazítani, ha túl tömörre sikerülne elsőre), amit aztán egyszerűen két evőkanál segítségével a forró olajba kell szaggatni úgy, hogy az egyikkel kiméred az adagot, a másikkal meg rásegítesz, hogy bekerüljön róla az olajba. Pár perc alatt megsül, a végső kinézet eléréséhez pedig még azon melegében meg kell forgatni cukrozott kakaóban.
A gólyafos olyan, mint az ujjlenyomat: nincs két egyforma. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy a nyúlósan csobbanó tészta és a forró olaj találkozásából majdnem tökéletes gömb keletkezik, vagy egy mini-grillcsirke, esetleg egy Mandelbrot-halmaz. A nem óriásplakát-kompatibilis nevével és a szabványokat messze elkerülő, üdítően szabálytalan formájával biztos nem fog bekerülni egy fánkozó hálózat repertoárjába sem, de ez nem baj. Maradjon csak meg otthonra, különlegességnek.
Jó étvágyat!
