Ha már a tegnapi posztban felidéztem azt, hogy mit vártak a kormányalakítás előtt Orbánéktól a jobboldali kommentelőim, úgy korrekt, ha magamat is szembesítem az elvárásaimmal.

Azt hiszem összességében el lehet mondani, hogy voltak nekem is tévedéseim (főleg a gazdaság terén), de azért valamivel jobb jósnak bizonyultam. Ugyanakkor túl optimista is voltam, hisz olyan húzásokat el se tudtam volna képzelni korábban, mint pl. az Alkotmánybíróság jogköreinek megcsonkítása vagy a nyugdíj-einstand, és a sajtó megregulázásáról se gondoltam, hogy ennyire direktben fogják nyomni (Pontosítok, mint az egyik idézetből majd kiderül, a nyugdíj-államosítás, ha indirekt módon is, de szóba került a kampány alatt is, csak akkor még mindenki elképzelhetetlen hülyeségnek tartotta).

No de lássuk az idézeteket, ugyanúgy az időben visszafele haladva, mint tegnap:

Másnaposan - 2010. április 12.

...a FIDESZ főhadiszállás tegnap éjszaka egyáltalán nem hasonlított egy történelmi győzelmet arató, eufóriában fetrengő párt eredményváró bulijára. Nem véletlen, hogy maga Orbán is azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy élete legnehezebb munkája előtt áll. Persze ezt részben magának is köszönheti: Neki kell azokat reformokat megcsinálnia, amelyek elmaradásában, elfuserálásában a szoclib kormányok inkompetenciája mellett közrejátszott a FIDESZ totális tagadáson alapuló reform-ellenessége is (ami a 300 Ft-os népszavazásban csúcsosodott ki), hisz ezzel teljesen lehetetlenné tett minden jobbító, szakmai vitát, és sarokba szorította saját leendő kormányát is. Hát most nyakába kapta az egészet. Szembe kell néznie azzal, hogy jó eséllyel pillanatok alatt ugyanolyan hiteltelenné fog válni, mint Gyurcsány 2006 nyarán (az őszi balhék már csak ráraktak erre egy lapáttal).

Tavaly szeptember idéztem itt a blogon Tölgyessy Péter elemzését arról, hogy mi a frász lesz itt. Érdemes újra elolvasni, mert minden szava ül a mai napig, ennél pontosabb előrejelzés szerintem azóta se készült. Egy bekezdést újra elővennék:

Amit Orbán tehet: valóságos teljesítéspolitika nagy szájalással. Azaz megy a Bajnai-vonalon, de az előző kormány látványos intézkedései közül párat (gyes megkurtítása, ingatlanadó) eltöröl, brutálisan nekimegy a szocialistáknak, akár szabályosan leszámol velük (lásd: gazdasági ügyek végig vitele), és foganatosít egy-két gazdaságpolitikai lépést is.

A jelek szerint ez várható. A korábbi ígéret-cunami után az utóbbi 1-2 hónapban már szépen óvatosan hűteni kezdték a hívek várakozásait. Mégse lesz májustól kolbászból a kerítés, a nagy adócsökkentések, támogatásnövelések talán mégse mennek majd azonnal, megtörtént a rugalmas elszakadás a szélsőjobbtól, sőt, még ha kissé lekezelő hangnemben is, de várható gesztusokra is tett célzást Orbán (...) Normális ember csak egyet kívánhat, még akkor is, ha egyébként nem szimpatizál a leendő kormánnyal, és továbbra is kritikusan figyeli minden megmozdulásukat: legyen sikeres, hisz a kormány sikere valahol az ország sikere is egyben.

Tessék felvállalni a szükséges rosszat! - 2010. február 1.

Varga Mihály egyszer szólta el magát, hogy a nyugdíjakkal kéne már tenni valamit, és volna olyan megoldás, ami esetleg javíthatna a helyzeten, rögtön megcáfolták, és belementek egy olyan szürreálisan populista vitába az MSZP-vel, amit egyszer még mindkét oldal képviselői nagyon szégyenleni fognak, mert ez már tényleg agyhalál közeli állapotot feltételez ("Nem adjuk magánkézbe a magánnyugdíjpénztárakat!" ???). Ez már megint a 14. havi nyugdíj szintje.

A FIDESZ az elmúlt évek populizmusával szintén olyan spirálba kavarta magát, amiből nagyon nehéz lesz kikászálódni. Az olyan ígéretek, mint hogy "azonnali, jelentős adócsökkentés", "azonnal visszavonjuk az ingatlanadót, és nem is lesz soha", "soha nem vezetjük be a tandíjat", meg hogy "soha nem adjuk magánkézbe az egészségügyet", egyszer még nagyon vissza fognak ütni.
Ugyanis más dolog szájalni, és más dolog kormányozni. Az MSZP prominensei szerintem már alig várják, hogy lekerüljön a felelősség a vállukról, és végre ők is olyan populista ellenzék lehessenek, mint az ellenfeleik voltak (ebből már jó kis ízelőt kaphatunk most is, a kampány során), Orbánék meg annak a mondásnak a mély igazságával ismerkedhetnek meg közelebbről, miszerint "Jó lesz vigyázni a kívánságokkal, mert még beteljesülnek". Nagyon úgy néz ki, hogy (szerencsére) tudják, mi a teendő, de ezt tagadják a körmük szakadtáig, mert féltik a kétharmadot, ugyanis népszerűtlen dolgokat is muszáj lesz bevállalni (ha már voltak olyan hülyék, hogy nem hagyták ezeket a Gyurcsányékkal megcsináltatni).

Mit várhatunk tőlük? - 2009. október 5.

Természetesen elsőként is a kultúra elfoglalását várhatjuk tőlük. 2006 után sorra cserélték le vitatható körülmények között, sokszor a szakma tiltakozása ellenében a városi színházak igazgatóit, a helyi tévék, újságok vezetését (Ha netalán a Jobbikot kénytelenek lesznek valami miatt bevenni koalíciós társnak, akkor ezek ereje hatványozott lesz, szóval nem lennék pl. Alföldi Róbert helyében). Jönn majd újra az agyontámogatott nemzeti giccs, és Nemeskürty tanár úr által újra meg lesz róva az, aki Szilveszterkor vidám műsorokat akar látni a tévében.

De hát ezek csak szimbolikus tettek, mondhatnánk, az igazi gond a szocikkal gazdasági téren volt, ahol csupán a hozzá nem értésben és a korrupcióban jeleskedtek. Susmusok, lenyúlások, álpályázatok, botrányos fizetések, és végkielégítések, csak ez jut sokaknak az eszébe a ballib kormányzatról. De biztos, hogy ezen a téren nagy javulás várható? (...) Aki gyökeres változást vár a FIDESZ-től ezen a téren, az több, mint valószínű, hogy idővel nagyot fog csalódni. És ha van szomorú dolog, akkor ez az.

UPDATE

Hoppá, ez valahogy kimaradt, pedig ez speciel majdnem bejött, hisz bepróbálkoztak vele, csak az EU az orrukra koppintott:

Hároméves terv - 2009. november 11.

Ha a független elemzők közül nem is egyezik meg mindenkinek a jóslata a kormányéval a hiányt illetően, az eltérés csak tizedszázalékokban, max. 1%-ban mérhető (ráadásul van olyan is, amelyik egyenesen kisebb hiánnyal számol). Ehhez képest OVi a dupláját várja. Csak egy logikus magyarázat van szerintem erre a hatalmas eltérésre (...): ők bizony beleszámolják az egyszeri, nagy arányú adócsökkentés hatásait is. Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez nem járna azonnali és nagy mértékű bevételkieséssel az állam számára. Adócsökkentésre persze szükség van, de a "kismértékben orvosság, nagymértékben méreg" kitétel erre is vonatkozik: Nem mindegy, hogy azt mondják, hogy holnaptól 10%-kal csökken az általános adóprés, vagy azt, hogy négy év alatt akarják csökkenteni ennyivel. Az utóbbi egy reális és kívánatos terv, az előbbi csőd.

De legalább a focipályákon rend lesz. Igaz, ez az ígéret is ismerős tizensok évvel ezelőttről, és valahogy mégse történt azóta változás...