Örvendetes, hogy a kormány a világ megregulázása helyett elkezdett végre dolgozni is, és végre felvállalja azt, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek nem feltétlenül népszerűek, de nagyon úgy néz ki, hogy Orbán pontosan abba a folyóba lép bele, mint az épp a vádlottság és a vele együtt járó mártírság felé haladó elődje. Az irányok sokszor jók, de az eszközök erősen vitathatóak (arról nem is beszélve, hogy nem egyszer homlokegyenest szembemennek azzal, amikről korábban beszéltek, de ez legyen az ő bajuk).
Új könyvében Lengyel László egész jól összefoglalta a gazdasági változások szemszögéből a rendszerváltás óta eltelt időszakot. Hát én ezt a pár bekezdést most bedobnám vitaindítónak:
1990. Antall József hat hónapot vesztegetett el kormányzása elején. Kupa Mihálynak két hónapja volt, hogy hiteles és kormányképes gazdaságpolitikai programot készítsen. Felhasználhatta ehhez a Pénzügykutatóban és a Pénzügyminisztériumban megszerzett tudását, tapasztalatait és kapcsolatait. Elődjének, Rabár Ferencnek az elkészített tervezeteit. A Pénzügyminisztérium apparátusának közigazgatási operatív ismereteit. Összehangolhatta a program egyes pontjait Surányi Györggyel, a jegybank elnökével és az MNB szakmai segítségével. Együttműködhetett a valutaalap szakértőivel. Összpontosíthatta az erőket. A Kupa-program határidőre elkészült. A magyar mikrogazdasági stabilizáció sikeres volt.
1994–95. Horn Gyula nyolc hónapig húzta-halasztotta az időt. Bokros Lajosnak három hete volt, hogy csomagot készítsen. Használhatta a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanultakat, a Pénzügykutatóban, az MNB-ben és egy kereskedelmi banknál felhalmozott tudását. Elődje, Békesi László elbukott javaslatait. Egyesíthette kivételes akarat- és összegző erejét Surányi György módszeres elemzőkészségével, kormányzati tapasztalataival. Merészséget és lendületet párosított tudással. Igaz, nem hallgatott az apparátusokra, nem egyeztetett a gazdasági és társadalmi szereplőkkel, nem törődött a jogállami korlátokkal. Nem zavarta, ha szembe kellett szállnia az IMF ortodoxiájával. A gazdasági ésszerűséget fölé helyezte a demokráciának. De szükséghelyzetben heterodox programja nemcsak kimentette az országot, hanem megteremtette a makrogazdasági stabilizációt, a fenntartható növekedés alapját.
1998. Orbán Viktor három hónapig nem tudta, hogy hol van. Majd jött az orosz válság, és megértette, hogy a gazdaságot hozzáértőkre kell hagynia. A „három tenor” – Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Chikán Attila gazdasági miniszter és Surányi György jegybankelnök – nem hagyta letéríteni az országot az 1996 óta egyensúlyi növekedési pályáról. Finoman összehangolták a költségvetési és a jövedelempolitikát a monetáris politikával. Építették, és nem rombolták a gazdaság központi intézményeit. Ezzel 2001-ig biztosították Magyarország zavartalan gazdasági fejlődését.
2001 és 2011 között elveszítettünk egy évtizedet. Orbán Viktor, majd Medgyessy Péter már nemcsak halogattak, időt vesztegettek, de népszerűségre kacsingató intézkedéseikkel felélték és elapasztották a forrásokat. Gyurcsány Ferenc tizennyolc hónapig nem tett semmit. A fenntartható pályáról lelökött, eladósodó ország gazdasági javai mellett eltékozolta, felélte szellemi javait is. „Senki sem költhet többet, mint amennyije van – írja Friedrich Nietzsche. – Ha az ember kiköltekezik a hatalomban, a politikában, tudományban, katonai érdekeltségekben – akkor az értelem, az akarat, az önmeghaladás mennyiségét, ami maga az ember, erre az oldalra adja ki, így az hiányozni fog a másik oldalon.” Hiányzott, hiányzik a másik oldalon, az emberség, az önállóság, a szellemi újítás oldalán. Nem akadt senki, aki stabilizálni tudta volna a helyzetet.
2009. Gyurcsány Ferenc improvizáló és rángató gazdaságpolitikája után Bajnai Gordonnak három hete volt, hogy stabilizációs programot készítsen és keresztülvigyen. Segítségére lehetett vállalati ismerete és rövid közigazgatási kapcsolata. De ennél fontosabb, hogy rendelkezésére álltak a Reformszövetség, a McKinsey szakmai anyagai. Együttműködhetett a jegybankkal. Tárgyalhatott az Európai Unió és a valutaalap szakértőivel. Megcsinálta, beterjesztette, elfogadták. Átmenetileg helyreállította Magyarország és kormányának hitelességét, és stabilizálta az országot a válság közepén.
2010–2011. Orbán Viktor álomvilágban élt kilenc hónapig. Majd valahol valakik elkészítettek és a kormány közreadott három eltérő vázlatot, a Széll Kálmán tervet, illetve a konvergenciaprogram magyar és angol változatát. E vázlatok vaktérképén annyi már látható, hogy nem Keletet, hanem Nyugatot célozták meg a készítők. Élhettek volna a nyolcvanas években felhalmozott közgazdasági tudással és az előző stabilizációs programok tapasztalataival. Nem tették. Párbeszédbe kezdhettek volna a közgazdasági szakmával. Nem tették. Megfizethettek volna egy vagy több nemzetközi szakértő intézményt, amely a stabilizációs csomagokra szakosodott. Nem tették. Felhasználhatták volna az elmúlt három hónapban a közigazgatók tudását, modellezési, háttérszámítási, operatív végrehajtási képességeit. Nem tették. Együttműködhettek volna a „visszahívott” valutaalappal. Nem tették. Egyeztethettek, sőt, kiegyezhettek volna gazdasági és társadalmi szereplőkkel. Nem tették.
Most megismétlik rosszabbul és erőszakosabban Gyurcsány 2006-os és 2007-es „reggel ezt találtam ki, délben az ellenkezőjét, este a mit is találtam ki” népboldogító és népfenyegető politikáját. Megint van egy miniszterelnökünk, aki napóleoni pózban Magyarország térképe előtt áll, és személyesen zár be iskolákat, húz ki kórházi ágyakat, vet ki adókat, nevel a helyes életmódra. Bejelentenek és kijelentenek. Mindenki retteg és dühös, pedig még nem történt semmi. De történhet.
Az újdonság, hogy valamennyi intézményt összeroppantják, működésképtelenné teszik. Az újdonság, hogy minden képzettség és tudás nélkül, merészen operálnak. Az újdonság, hogy rideg következetességgel nyomorítják meg a gyengébbet, a nyomorultabbat. Az újdonság, hogy nem volt még ennek az országnak ennyire tudatlan, szellemileg tompa vezetése. A tanár legyint: nem elég, hogy rossz szándékú, de még ostoba is. Hiába minden segítő kérdés. De legalább egy értelmes mondatot... Nem megy. Nem megy.
Nem megy?
