Dániel Péterről szóló korábbi posztjaim után magam se gondoltam volna, hogy erről a figuráról valaha is jót fogok mondani, de hát "Never say never" - mondja a művelt görög.

Kiskolonc ugyanis eljuttatott egy levelet a 168 órának, amelynek első felét a kiépülő orbáni diktatúra elemzése foglalja el (amire a túlzásai ellenére az elmúlt napok történései, miniszterelnöki elszólásai után egyre nehezebb ráfogni, hogy alaptalan rettegés - nem is teszek ilyet), de a valódi újdonsága a következő pár bekezdés:

Ha mindezt el akarjuk kerülni, akkor egyetlen út maradt a hazai, demokratikus erők számára. Az összefogás. Ehhez azonban félre kell tenni a múlt sérelmeit és az egyéni ambíciókat is. A vállalható kompromisszumok mentén létre kell hozni a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt, minden jelentős, demokratikus erő, párt bevonásával. Majd ezt követően ki kell végre dolgozni egy megvalósítható, racionális és tisztességes programot, azután pedig keresni kell egy olyan, külső személyt, aki mögé egységesen fel tud sorakozni az MSZP, az LMP, a DK, a Millás mozgalom, a Szolidaritás és minden számottevő civil mozgalom, szakszervezet. Ez a személy pedig nem lehet egyik jelenlegi vezető sem. Azaz a széleskörű összefogás szerintem nem tud létrejönni sem Mesterházy, sem Schiffer, sem pedig Gyurcsány vezetésével. Ehhez egy új, széles körben elismert és elfogadott, közéleti személyiség kellene. No meg persze kellő önmérséklet az előbb felsoroltak részéről...

Akik pedig a széleskörű összefogást - önös érdekeiktől vezérelve - meghiúsítják, azok az én szememben majdnem olyan bűnösök, mint az orbáni klientúra. Ugyanis a tervezett orbáni diktatúra létrejöttéhez az ő szűkkeblűségük, elvtelen önzésük is szükséges.

Álláspontom szerint tehát minden olyan személynek háttérbe kell vonulnia, aki hátráltatja, veszélyezteti ezen összefogást, aki nem tud a demokratikus szövetség hasznára lenni. Mivel pedig több ok - főleg a demokratikus térfélről kapott, éles hangú kritikák és támadások - miatt magamat is ilyen személynek gondolom, ezért abbahagyom a közéleti, politikai tevékenységemet. Az interneten továbbra is véleményt nyilvánítok majd, de a DEKA, a Demokratikus Charta munkájában és semmilyen más politikai rendezvényen sem veszek részt. Bízom benne, hogy távozásommal jót teszek a demokratikus erőknek.

Ha valaki felismeri önön gyengeségeit, és képes levonni a megfelelő konzekvenciákat, az mindenképp becsülendő, bármi is a véleményem róla egyébként. Ha ehhez a felismeréshez én is hozzájárulhattam a róla szóló írásaimmal legalább egy paraszthajszálnyit, az meg számomra külön öröm.

A bejelentés tényén kívül külön érdekes, hogy kik azok, akiket kritikájával megszólított, és ki az, akit viszont nem (igen, Bajnaira gondolok). Schiffer esete egyértelmű, ő már korábban hátrébb lépett, amikor szükség volt rá, nem az a törtető típus. Mesterházy egyszerűen jelentéktelen, csak a sors fura játéka miatt lehetett belőle a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, bárki félresöpri, akinek csak egy kicsinyke kis karizmája van. Egyértelmű hát, hogy a kritika igazi címzettje a korábbi példaképe, megváltója, félistene. A Feri.

És ez a kritika bizony ül, magam is ezt hajtogatom évek óta. Gyurcsány elgondolkodhatna egy kissé azon, hogy a fenti levél szerint már az egyik legelvakultabb rajongója is felismerte, mi a gond vele. Persze Fletó tisztánlátását valószínűleg némileg elhomályosítja friss csatanyerése az ügyészséggel szemben, de hát az ember legyen optimista...

Dániel tehát dobta Gyurcsányt, és ha jól értelmezem, átállt Bajnai mögé. Vagy van esetleg más tippetek arra, hogy kit írhatott úgy körül, mint "széles körben elismert és elfogadott, közéleti személyiség"? Bajnai legnagyobb szerencséjére nem kívánja aktívan támogatni, és remélem, ehhez tartja magát a jövőben is, de az irány jó.

Már csak Bajnainak kéne döntenie végre (Dániel változó szimpátiájától függetlenül is), hogy felvállalja -e azt a feladatot, ami úgy néz ki, egyéb alkalmas jelölt híján rá vár...