Amikor elindítottam ezt a blogot, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ezt a mai posztot meg fogom írni. Nem tudtam, hogy lesz -e időm, témám, türelmem, kitartásom, olvasóm ahhoz, hogy megérje a blog az ötödik születésnapját.
De megérte. Pont ma. És ez többek között nektek is köszönhető.
Fél évtized azért már nem kevés idő, ez már szabad szemmel is látható része egy emberi életnek. Hogy mást ne mondjak, a blog indulásakor gyermekeim még ovisak voltak, most pedig a nagyobbik már ötödikesként ismerkedik az erkölcstan rejtelmeivel (szerencsére nem a hírhedté vált tankönyv segítségével).
Ezalatt az öt év alatt nemegyszer voltam trollmágnes az Index címlapján, voltam elrettentő példa a Heti Válaszban, és (legnagyobb meglepetésemre) voltam ajánlott olvasmány a fidesz.hu-n is :-)
Amikor belevágtam, még nem volt világválság (mondjuk sokat azért nem kellet várni rá), és a nagyvilág még csak barátkozott a gondolattal, hogy akár fekete elnöke is lehet Amerikának. Itthon még Gyurcsány volt a miniszterelnök (a lemondáson innen, de az SZDSZ-szel való szakításon már túl), és bár várható volt, hogy Orbán újra trónra fog kerülni, de erre az ámokfutásra azt hiszem senki sem számított.
Az M1-en Stohl Tűzvonalban akciózott, és még nem is sejtette, hogy nemsokára majd egy évnyi intenzív pihenés vár rá. A TV2-n épp a Megasztár abszolút mélypontot jelentő negyedik évada futott, X Faktor-t pedig még csak a neten láthatott az, aki épp nem Angliában élt.
Bár a blog nevének megfelelően nem csak politikával foglalkoztam, volt itt szó filmekről, zenéről, tévéműsorokról, de történelmileg úgy alakult, hogy a legtöbb posztom mégiscsak a közéletről szólt, hisz volt téma elég az elmúlt években. Ritkán látni élőben, hogy miképp próbálják leépíteni a demokráciát azok, akik huszonx éve részt vettek a kialakításában, és hogy miképp szárnyalják túl elődeiket többszörösen pont azon a téren, ami az egyik fő összetevője volt három éve a kolosszális bukásuknak (igen, a korrupcióra gondolok).
Azt kell, hogy mondjam, pár évtized múlva szégyenkezve fogjuk átlapozni ezt az időszakot történelemkönyvekben. Nincs olyan szereplője a politikai életnek, aki büszke lehetne a teljesítményére, bár persze vannak fokozatok. Viszont az kitörölhetetlen szégyenfolt, hogy meg kellett érnünk egy etnikai terror-cselekménysorozatot, amelynek bevalottan egy polgárháború kirobbantása volt a szerencsére be nem teljesült célja.
No de ez mégiscsak egy születésnap, nehogy már ilyen búskomor legyen a poszt vége, szóval egyrészt megígérem, hogy a blog továbbra se áll le (bár lehet, hogy ez sokak számára inkább fenyegetés), másrészt ezennel felkérem a blogon már többször is szereplési lehetőséget kapó Zorall zenekart, hogy újfent adja elő művészetét, és köszöntsön fel engem :-)
