Azért az egyre kiterjedtebb, és a FIDESZ-t egyre inkább fojtogató Quaestor-botrány mellett ne menjünk el az olyan apróságok mellett sem, mint az a hír, mely szerint a köztársasági elnökünk kirúgta a TEK-et, és inkább a Köztársasági Őrezredet bízta meg a saját védelmével, mert nagyon is rávilágít arra, hogy miképp is mennek a dolgok mostanában kishazánkban.

Értesüléseink szerint Ádernél azért rendült meg a bizalom, mert az Orbánnal folytatott beszélgetéseiből világossá vált számára, hogy a miniszterelnök valamennyi programjáról képben van. Nem csak arról, ami a heti tervében benne van, hanem az összes találkozójáról. Mint ahogy arról korábban már többször írtunk, a TEK vezetőjének, Hajdu Jánosnak közvetlen bejárása van a miniszterelnökhöz, és egyedüli a rendőri vezetők közül, aki egyáltalán nem kötődik Pintér Sándorhoz. (A TEK speciális helyzetét illusztrálja, hogy egy időben nem a belügy, hanem a Miniszterelnökség válaszolta meg a TEK részére küldött sajtómegkereséseket.) 

Igazából nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy a FIDESZ elnöke nem csak ifjú utódjait biztatja besúgásra, hanem magántestőrsége révén egykori harcostársait is megfigyelteti (ha minden igaz, ez is közrejátszott abban, hogy Kövér László létrehozta a Parlamenti Őrséget, és így ő is lemondhatta a TEK felügyeletet). De azért ez jó illusztráció arra, hogy hova is jutottunk, hisz a szocializmus végóráinak környékére kell visszamenni ahhoz, hogy hasonló példát találjon az ember.

Eszembe jutott ugyanis, hogy jópár évvel ezelőtt hosszan szemléztem egy portrét a rendszerváltást levezénylő utolsó MSZMP-s miniszterelnökről, Németh Miklósról (akkor a huszadik évforduló és az aktuális kormányfővel, Bajnai Gordonnal vonható párhuzam adta az apropót). Volt egy részlet, ami már akkor is nagyon megragadta a fantáziámat. Még a poszt címe is erre utalt: A lehallgatott miniszterelnök:

Németh Miklósnak akkor már nem volt kétsége afelől, hogy partnere cinkelt lapokkal játszik. A korábbi hetekben feltűnt neki, hogy Grósz a politikai bizottság ülésein vissza-visszatér olyan témákra, amelyekről ő előző este beszélgetett bizalmas tanácsadóival. Közben az asztal túloldalán szövetségeseit, Jassó Mihályt meg Tatai Ilonát fürkészi, és rá sem néz Némethre. Mindenki zavarodottan bólogat, mintha tudná, mire megy ki a játék, közben pedig egyedül a miniszterelnök érti: az üzenet neki szól, és itt valami nagyon nem stimmel. Csak nem árulók a tanácsadók? Miért tesz ez a Karcsi félrehajtott fejjel ilyen pingpongos, mandineres megjegyzéseket.

Végül, a hivatalos utat megkerülve, személyes kapcsolatokon keresztül lopta be a Parlamentbe egy éjjel az egyik szolgálat szakembereit. Négy poloskát mértek be a miniszterelnöki irodában. Mi legyen velük? – kérdezték. Marad mind a négy – felelte Németh. Attól kezdve a legfontosabb kérdéseket csak akkor beszélték meg itt, ha „postára akartak adni” valamit. Az igazi titkokra meg maradt a Duna-part.

Konspirálni kényszerülő közjogi méltóság - akkor, 2009-ben úgy gondoltam, hogy ez már történelem, ilyen már az én életemben nem lesz.

Hát lett.

És ezt soha nem fogom megbocsájtani azoknak, akik 25 éve még pont az ellen küzdöttek, amit most újra létrehoznak.